TUDATOS FALATOK

Azok, akik nem próbálták még, elképzelni sem tudják, mi vehet rá valakit a téli fagyban vagy épp a nyári kánikulában arra, hogy futócipőt húzzon, és az időjárással mit sem törődve olyan monoton tevékenységgel kínozza magát, mint a futás. A tény viszont magáért beszél: aki egyszer ráérez az ízére, annyira megszereti, hogy nem keres többé kifogásokat az elindulásra, sőt! Nem lesz az az indok, ami eltántoríthatná attól, hogy önszántából nekieredjen futni. De mégis mi történik közben, ami ennyire addiktívvá teszi az embert a futás iránt? Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni!

Kezdjük rögtön azzal, hogy a futást, mint fizikai terhelést választani és ténylegesen el is indulni ahelyett, hogy otthon maradnánk, már önmagában nagyfokú elégedettséggel tölt el bárkit! Igenis, nagy akaraterő és fegyelem kell ahhoz, hogy legyőzzük a saját lustaságunkat, és rákényszerítsük magunkat a mozgásra, mikor semmi más kényszerítő körülmény nincs (nem üldöznek, nem kell futnunk a busz után, stb.)

Futás közben olyan módosult tudatállapotba kerülünk, amely segít kikapcsolni agyunkat, hogy az ne pöröghessen a napi, megszokott problémakörön, hanem átálljon, és akár egész más, új gondolatok, megoldások és ötletek is eszünkbe juthassanak. Az első percekben természetesen hozzá kell szoknia a szervezetnek a terheléshez, de ha kitartóan folytatjuk a mozgást, egy idő után azt vesszük majd észre, hogy elmúlt minden kezdeti fájdalom: nem nehéz a lépés, nem érzünk fájdalmat, csak a mozgás jóleső terhelését és a szabadságot. Nem véletlenül hangzik el annyiszor érvként a futás mellett, hogy ez az a mozgásforma, ami igazán kitisztítja a fejet.

Arról nem is beszélve, hogy a kitűzött táv teljesítése után igazi eufórikus érzés lesz úrrá rajtunk – mindegy, hogy 2, vagy 12 kilométert futottunk, ugyanúgy átéljük a „Megcsináltam, képes voltam rá!” semmivel össze nem hasonlítható érzését. Pontosan ez az az érzés, amely doppingot ad és büszke elégedettséggel tölt el, hiszen kizárólag a saját akaraterőnk és kitartásunk érdeme az elért eredmény. Ez felülír minden korábbi fájdalmat és nehézséget, és arra sarkall, hogy legközelebb is újra futócipőt húzzunk, és még tovább, vagy akár még többet fussunk a következő alkalommal.

A futással olyan önbizalomra tehetünk szert, amely észrevétlenül köszön vissza az életünk más területein is. A folyamatos sikerélmény magabiztosabbá tesz, és segít elhinni, hogy erősek és képesek vagyunk venni az akadályokat. Emellett pedig megszabadít a napi stressztől, levezeti rólunk a feszültséget – és nem utolsó sorban, még formál is!